Bajai Halfőző Fesztivál

Halászlé vagy hallé

Mind a XIX. század közepén, mind napjainkban a Tisza, Duna és a Balaton mentén másképp készítik a halat, más divat, más helyi szokás szerint. Míg a Közép – Duna vidékén a tartalmas lé a kedvelt, metélt tésztával, addig a Duna alsó szakaszán savanyított lével készítettet szeretik. A Balaton mellékén a leveses, de kevésbé fűszereset írnak elő a receptek, míg a tiszainál a hal íze és szilárdsága a fő követelmény. Figyelmen kívül hagyva az al-dunai és a balatoni halászlét, a hazai halászlének két fő iránya van: a tiszai és a dunai. Mindkét halászlé mint főzési technológiájában és mint termék eltér egymástól, ezért legtöbb étterem étlapján feltüntetik, hogy tiszai vagy dunai halászléről van szó.

Erdei Ferenc 1971-ben megjelent “Néprajzi ínyesmesterségek“ című tanulmányában így ír a dunai halászléről:
“A dunai halászlé viszont megőrizte a legegyszerűbb ősi technológiát, s abban fejlődött tovább, arra irányulnak az összes újabb fogások, hogy a lé minél tartalmasabb legyen. Ugyannyira, hogy a lé vált a fő céllá, aminek alárendelik a halhúst vagy éppen fel is áldozzák. Itt tehát a fő dolog a kellő kolloid állapotú tartalmas, kocsonyásodó lé, amit főtt metélt tésztával esznek, s külön fogyasztják a levetlen halhúst, aminek az sem baj, ha kelleténél jobban szétfőtt. Ennek megfelelően a dunai technológia az elképzelhető legegyszerűbb, és pontosan megfelel a mezei - vízparti bográcsban főzés törvényeinek: az apróra vágott hagymát és hússzeleteket (alul a fejet és farkat) egyszerre be kell tenni a bográcsba, s felönteni hideg vízzel úgy, hogy jól ellepje (1 kg halra 1,0-1,2 liter vizet) számítanak s azután fel kell tenni a tűzre, lobogó forrással főzni 30-35 percig és kész. A paprikának a felét forráskor kell hozzátenni (1 kg halra 1 púpozott kanállal) forráskor tenni hozzá, a másik felét pedig a főzés vége felé. A tejet és ikrát a főzés félidejében kell beletenni.”

Halászlé vagy hallé, dunai vagy tiszai, tésztával vagy tészta nélkül, hosszan vagy röviden főzve? – e kérdésekben folyik a vita. Nehéz lenne megmondani, hogy kinek van igaza, annyi bizonyos, hogy a lakóhelyüktől távol élő halászok készítették, ahol sem idő, sem konyhai felszerelés nem állt rendelkezésre. Hisz a halászlé elkészítéséhez nem kell más mint hal, víz , só , hagyma, paprika és bogrács.

A halászlé tehát ezen a néven, a halászoktól ered, a múlt század eleje óta fokozatosan terjedt el, vált ismertté. Elfoglalta helyét a halászcsárdákban, vendéglőkben, s a polgárság asztalán.

Erdei Ferenc: Néprajzi ínyesmesterség